Komplex (holisztikus) emberkép
A betegségek pszichés hátterének jelentősége Euróbában Hippokratész óta jelen van a medicinában. Ázsiában mind a hagyományos kínai, mind az indiai ájurvédikus orvoslás évezredek óta tertalmazza ezen alapvető szempontot, mégis csak az utóbbi 50 évben, a gyógyítás szemléletének reformja során került hangsúlyozottan megfogalmazásra. Pavlov szerint: „A szervezet pszichés és szomatkus értelemben teljes egység… „ Nyilvánvalóan nincs külön szomatikus (testi), pszichés, pszichoszomatikus, energetikai gyógyítás, hanem gyógyítás létezik, melynek minden esetben individuális és nem betegséget, hanem a beteg ember minden fellelhető diagnosztikai és terápiás szempontjait veszi figyelembe. Az ember egészségét vagy betegségét megítélő szemlélet holisztikus, multifaktorális vagy multidimenzionális.
Az emberben a testi, lelki és szellemi tényezők szoros egységben és kölcsönhatásban működnek. Nem képzelhető el egyik változása anélkül, hogy ne hatna ki a másik két tényezőre. Ezek dinamikus interakciója zajlik, a folyamatok mind szomatopszichés, mind pedig pszichoszomatikus irányba szerveződhetnek úgy, hogy közben a szellemi felkészültség javítja az egyén belső fittségét, tehát csökkenti a kedvezőtlen folyamatok ütemét vagy számát. Ez a természetgyógyászati holisztika alapvetése is.
Az ember személyiségtípusa, valamint egyéni pszichoszociális fejlődése során kialakított minták, és elért szellemi bázisa szerint reagál a környezeti és a belső pszichés hatásokra.
A komplex emberkép szerint alapvetően minden betegség pszichoszomatikus jellegű, mégis léteznek olyan betegségek, melyek erőteljesebben pszichés eredetűek, és ezért azokat nevezik köznapi értelemben pszichoszomatikus betegségnek.
A holisztikus egészségfejlesztést alkalmazók filozófiája
- Mindenekelőtt nem ártani (primum no nocere).
- A természetnek gyógyító erői vannak (vis medicatrix naturae). Az emberi testben jelentékeny erők rejlenek önmaga meggyógyítására. A terapeuta feladata megkönnyíteni és elősegíteni ezt a folyamatot, természetes, nem toxikus gyógmódok alkalmazásával.
- A baj okát felismerni és kezelni (tolle causam). Az egészségfejlesztő terapeutákat arra oktatják, hogy a betegség (valódi) okait kutassák fel, a tünetek megszüntetése helyett. A tüneteket úgy tekintik, mint a test gyógyulásra való törekvésének kifejezését, míg az okokat a fizikális, a lelki, érzelmi és szellemi (spirituális) síkon kell keresni.
- A beteg egész személyét kezelni kell. Az egészségfejlesztő terapeutákat úgy képezték, hogy az egyént olyan egészként szemléljék, aki fizikális, mentális emocionális, spirituális, társadalmi és más tényezők bonyolult egysége.
- Az egészségfejlesztő terapeuta egyben tanár is. A terapeuták elsősorban tanítók, akik arra nevelik, bátorítják és motiválják az embereket, hogy szmélyes felelősséget vállaljanak egészségükért. Ezt az egészséges magatartás, életvitel és táplálkozási szokások kialakításával lehet elérni.
- A megelőzés a legjobb gyógymód. A természetes gyógymódokat alkalmazó terapeuták a megelőző orvoslás képviselői. A betegségek megelőzését tanítással és oktatással érik el, és az embereket az olyan életmód kialakítására bátorítják, amely támogatja az egészséget és megelőzi a betegséget.
- Az egészség és a jóllét megalapozása. Az egészségfejlesző terapeuta elsődleges célja az optimális egészségi állapot létrehozása és fenntartása, a jóllét biztosítása. Az egészség úgy definiálható, mint az optimális fizikai, lelki, érzelmi jóllét állapota, a „jóllét” pedig a pozitív érzelmi beállítottsággal jellemezhető egészség állapota. Az egészségfejlesztő terapeuta azért küzd, hogy a beteg jóllétének szintjét növelje, tekintet nélkül az egészség vagy a betegség szintjére. Sokszor még komoly betegség esetén is a jóllét magas szintje érhető el.